1. fejezet

Miért vagyok ennyire hülye? M-I-É-R-T? Anyáék addig ültek a konyhában velem, és addig nyagattak  míg bele nem mentem! Ráadásul lemondani sem tudom, mivel a producer már látott és én kaptam meg a 'szerepet'. Mit tettem? Azonnal felhívtam Miát, a legjobb barátnőmet, hogy menjünk el bulizni, mert ki kell tombolnom magam, és ez nem várhat. 

-----

A nap gyorsan eltelt, az estét már alig vártam. Épp csak egy alap sminket kentem fel, és felvettem egy sima fekete ruhát, a hajam egy részét hátra kötöttem és kész is. Felvettem egy fekete magassarkút, és kész is voltam. Elköszöntem anyuéktól, és már úton is voltunk.
5 perc és ott is voltunk. Már vártam ezt az estét. Ki el kell engednem magam, különben megőrülök! Miával ittunk 2 koktélt, az egyik erősebb volt, kicsit a fejünkbe is szállt.
Az este további részében táncoltunk elvoltunk. Aztán mikor volt bennünk már rendesen, lány létünkre, megpillantottam Justint. Ő, nem vett észre, hisz sokat változtam. Ott ültem a pultnál, mire Justin odajött.
-Kérek még 5 whiskey-t!-mondta a pultosnak.
-Szia.-mondtam.
Rám nézett és hirtelen ledermedt a vigyor az arcáról.
-Chanel.-mondta ki lassan a nevem.
-Hát felismersz? Hiányoztam?-ezer vattos mosoly ült ki az arcomra..
-Nem is tudod te hogy mennyire hiányoztál!-láttam azt a rossz fiús mosolyt az arcán.. útálom őt!
- Akkor jó.-mondtam, majd felállni készültem, mikor elkapta a karom, és magához rántott.
-És én? Én nem hiányoztam neked?-szűrte ki a fogai között.
-NEM.-vágtam bele a képébe, majd megkerestem Miát, és szóltam neki hogy induljunk. Mielőtt ki léptünk volta a helyről, még egy utolsó pillantást vetettem Justinra. Ő csak kajánul vigyorgott. Egyszerűen.. megőrjít! Nem bírom! Még mindig szeretem valahol, de útálom is! Gyorsan haza iszkoltam, majd levetkőztem, fehérneműre megfürödtem, majd ágyba bújtam. Mielőtt el tudtam volna aludni, egy sms- zavart meg.
" Nem felejtettelek el. Soha nem is foglak.;) " Nem kellet találgatni, tudtam ki ő. Justin.
" Pedig jobban tennéd. Jobb lenne mindkettőnknek ! " - írtam neki én.
" Nekem biztos nem!;) " - Justin
" Tönkre tetted az életem egy részét. A másik részét is tönkre akarod? " -Én..
" Mind a ketten tudjuk, hogy még mindig szeretsz. Akkor minek ellenkezel? ;) " - Justin.. de nagy barom !
" Mert igyekszem elfelejti téged!-.-" " Én..
" Hát, az nehéz lesz , As long as you love me lányom..:* " - szuper! ezzel is előjön .. 
Inkább nem írtam neki vissza semmit. Eltettem a telefonom, és becsuktam a szemeim..

Prológus.

Talán nem hiszitek, de nem lehet könnyű mindenkinek. Ahogy nekem sem. A szüleim évek óta azzal próbálnak győzködni, hogy legyek modell, hisz mindenem megvan ahhoz, hogy modell legyek. Csak az a baj, hogy túl makacs vagyok hozzá. Jobban szeretnék tovább tanulni, és a barátaimmal lenni. De ezt sajnos  a szüleim nem értik meg. Állandóan hurcolnának mindenhova, de nem megyek. Én egy normális 19 éves lány vagyok, és az is maradok! Ezt annyira nehéz megérteni? Szerintem nem! Sőt, most az akarják, hogy elmegyek egy válogatásra ahol egy videó klipbe keresnek egy megfelelő lányt! Most, komolyan!? Játszam egy fiú barátnőjét?! Soha. Még eszembe sem jut ilyen! De ha ez még nem lenne elég, akinek a klipjébe lányt keresnek, nem mást mint Justin Bieber. Az első két évet megpróbálta itt, a mi sulinkban aztán elment. Ő volt 9.-be az én nagy szerelmem. De átvert. Játszadozott velem a haverjai előtt, erre én szépen leöntöttem , és össze kentem fagyival. Az volt az utolsó szava hozzám, " Találkozunk még, abban biztos lehetsz! Ezt nem fogod megúszni Chanel!" Abban a pillanatban, kicsit megijedtem. De már több éve hogy ez történt.. Biztos elfelejtette. De akkor sem akarok a közelébe kerülni! SOHA többé.


Sziasztok.(: Ez lenne a bevezető, remélem eddig tetszett!:) még a héten hozom az első részt, ha kapok 1-2 kommentett!:) 
Puszi; EniSwag.